Sötét titkok háza
Bár az eső pillanatnyilag elállt, egy-egy kövér cseppecke - mintha csak túl nehezek lennének ahhoz, hogy megtartsa őket a sűrű felhőtakaró odafent - loccsant szét miniatűr vízbombaként a szélvédőn, melyet aztán gyorsan nedves folttá maszatolt a két, szaggatottan jobbra-balra kilengő ablaktörlő. A Londonból induló, ebédszünettel együtt ötórás út kezdetén Eve hangulata ugyanolyan rossz volt, mint az idő, most azonban, ha lehet, még búskomorabbá vált. A keskeny, sebes folyású folyó túloldalán magasodó hatalmas, szürke köves ház gyászosan nyomasztónak tűnt, s inkább hasonlított egy régi szanatóriumra vagy egy vagyontalan aggastyánoknak fenntartott menhelyre, mint családi fészekre. Gabe leparkolta a Range Rovert egy keskeny, megtisztított területén a dűlőút mentén, amely a dombon lefelé vagy egymérföldnyi tekergés után a kikötőfaluba, Hollow Baybe vezet. A gyászos idő ellenére Eve némiképp felvidult (már amennyire képes volt ilyesmire manapság), amikor elhagyták az autópályát - amelyet Gabe amerikai származású férje következetesen államközi útnak nevezett -, és elérték Délnyugat-Angliát; szinte élvezte az utazást a védett, bükkfasorokkal szegélyezett kis forgalmú utakon, melyek között a gyarkoi szünetek látni engedték a gyönyörű, hangával és sasharaszttal borított tőzegpuszták hullámzó vonalait, s a távoli, erdőpáncéllal borított, pasztell háttérbe burkolózó dombokat. Még a sötét, komor égbolt sem tudta tönkretenni a pompás látványt. Az őszi színek egyátalán nem sejtették a természetre hamarosan ráboruló téli álom közeledtét - a vörösbe, zöldbe, barnába, aranyba és sárgába öltözött erdőkkel borított hegyek és az állatvilág teljes pompájukban ragyogtak, ahogy a Range rover végigszáguldott a mélyen fekvő völgyeken és a bukdácsoló vizű patakokon átívelő nyers kőből épített hidakon.

Senki sem hű hozzád
Én nem voltam ott amikor meghaltam. Tényleg. Nem voltam ott. És a holttestem felfedezése meglehetősen megijesztett. A fenébe is, iszonyúan megrémültem, összezavarodtam, képtelen voltam felfogni, mi a szar történhetett. Mert hogy éppen távol voltam, érted, a fizikai testemen kívül. Az elmém - a lelkem, a szellemem, a pszichém, a tudatom, hívd, aminek akarod - időnként bekövetkező utazásainak egyikén vett részt, s visszatérve felfedezte, hogy a testemből holttest lett. méghozzá véres és megcsonkított holttest. Hosszú időbe telt, mire felfogtam, mi is hever előttem a szállodai szoba véráztatta ágyán kiterítve, s még sokkal többe - el tudod képzelni -, hogy hozzászokjak a gondolathoz. lebetegedtem, sodródtam az éterben, mint valami szerencsétlen magányos szellem. csakhogy nem voltam szellem. vagy mégis? Ha ez lett volna a helyzet, nem valami hosszú, sötét alagútban kellett volna haladom a fény felé? Nem kellett volna leperegnie előttem az egész életemnek, bűnöstül-mindenestül? Hová lett az én saját személyes ítéletnapom? Ha halott voltam, miért nem éreztem magam halottnak? csak álltam - lebegtem - az üres porhülvelyem felett, amely valaha az enyém volt, és hangosan nyöszörögtem. Hogy történhetett meg mindez? Egyelőre nem válaszolok, inkább elviszlek egy útra, amely szerelmen, gyilkosságon, áruláson és megvilágosodáson át vezet, de nem elejétől a végéig szomorú. Az egész egy szem forró krumplival kezdőtött...

Patkányok
Henry Guilfoyle lassan halálra itta magát. Hat évvel korábban, negyvenévesen kezdte. Sikeres üzletkötő volt akkoriban egy midlandi papírgyárnál, és arra várt, hogy kinevezzék területi igazgatónak. A baj ott kezdődött, hogy szerelmes lett. Ráadásul az egyik kezdő üzletkötőjébe. Öt héten keresztül tanította a szakmára a fiatal Francist, vitte magával üzleti útjaira szerte az országban. Először nem volt biztos benne, hogy a fiúnak is hasonló hajlamai vannak, mint neki, de ahogy egyre jobban megismerte őt, tanítványának félénskége, csöndes magánya lassan áthidalta a mély szakadékot, ami Henryt a többi férfitól mindig elválasztotta. Soha nem jött rá, miért döntött úgy Francis, hogy üzletkötő lesz. Nem neki való foglalkozás volt. Guilfoyle bármilyen férfitársaságban megállta a helyét. Tudott tipikus, nagyszájú házaló ügynök lenni, disznó viccekkel, ravaszdi kacsintással, hátbaveregetésekkel, miközben szakmájának kellékei elrejtették férfiasságának hiányosságait. Jó színész volt.