One bite and all your dreams will come true.
Gyűlölöm a kölyköket. Hogy miért? Anyám szerint mivel egyke gyerek vagyok minden figyelmet magamnak követelek, és a féltékenység, meg a figyelem utáni sóvár vágy beszél csak belőlem. Így ellenségnek látva őket inkább megpróbálom távol tartani őket magamtól. Ez valóban igaz lenne? Még sosem gondoltam bele, de nem hiszem hogy egyébként annyi figyelmet akarnék mindnekitől. Tény hogy reálisan nézve több figyelmet érdemelnék mint amennyit megkapok mind az életben, mind az internet körében, de talán vagyok olyan érett gondolkodású hogy ezt ne egy mégis csak ártatlan kölykön verjem le.
Persze, van néhány kisember, aki szó szerint a szívem szottya, de ők már bőven túl vannak a sírós pólyás időszakon. A babaillattól hányingerem van, és nincs is annál undorítóbb látvány mikor a csodás kis ruhájára csöpög az illetékes nyála... 
A halálom mikor megpróbálnak beszélni hozzám és várják hogy mondjak valamit. Körülöttem meg senki nem érti hogy miért nem válaszolok. Hogy nem lehet azt felfogni hogy egyszerűen gőzöm nincs arról hogy mit hablatyol össze-vissza? Érti egyáltlán valaki is teljesen az ilyen gyereknyelvet? Ha igen nekem szükségem volna pár külön órára belőle mert alighanem bukásra állok.
Lényeg a lényeg. ezen a no name blogon keresztül szeretnék megkérni minden babás illetőt közöttük a három szomszédunkat az öt gyerekükkel, az unokatesómat a plusz két gyerekükkel, hogy tartsák őket a lehető legtávolabb tőlem. Mert nem állok jót magamért.


UI: Imádom ezt a képet.